Pripyat and Chernobyl területét az 1986-os reaktorrobbanást követően kiűrítették © R.Vicups/Shutterstock
A modern háborúk az ökoszisztémákat is károsítják, a növények és az állatok túlzott fogyasztásától a tüzekig és a környezetszennyezésig bezárólag, amelyek elpusztítják az élőhelyeket, és üvegházhatású gázok szabadulnak fel az ipari területekről. A lassan szaporodó, helyben élő fajok élővilága áll helyre a leglassabban. Évszázadokba telhet, amíg az erdők is helyreállnak. Ezért a Genfi Egyezmények megkövetelik a háborúban álló államoktól, hogy védjék a természeti környezetet a „széles körben elterjedt, hosszú távú és súlyos károkkal szemben”, és tiltják azokat a hadviselési módszereket vagy eszközöket, „amelyek célja ez, vagy várhatóan ilyen károkat okoznak”. Ilyen károk keletkezése elkerülhetetlen az atomfegyverek használata esetén. Az ukrajnai Csernobilban, ahol 1986-ban felrobbant egy atomreaktor, a talaj számos funkciója állt helyre 30 év alatt, de a biótára gyakorolt egyéb hatások sokkal tovább tarthatnak. A többszörös nukleáris fegyverek használatának egyik kockázata az ökoszférára nézve többek között a „nukleáris tél” lehetősége. Ez több éven át okozhatja a növényi produkció alacsony szintjét.
A kormányzás kudarca
A háború által megsérült épületek és fák Csecsenföldön © V.Melnik/Shutterstock
A háború a kormányzás kudarca. Az ember társas és versengő állatként is evolválódott. Az agresszív verseny veszélyei miatt társadalmi szabályokat dolgoztak ki az egyének társadalmon belüli viselkedésének szabályozására. A közelmúltban az Egyesült Nemzetek Szervezete és más globális fórumok hivatalossá tettek a nemzetközi konszenzust a társadalmak ideális viselkedési normáiról, például a Genfi Egyezmény révén. A társadalmak idővel változtatják belső szabályaikat, de ezt saját tempójukban kell megtenniük. A modern kommunikáció felgyorsíthatja a változást, de a dezinformáció polarizálhatja és agressziót okozhat.
Közvetett hatások és egy lehetséges globális-lokális megoldás
A hattyúk békésen úsznak egy hadihajó közelében © Ellen6/Shutterstock
Az ökoszférára a háború közvetett hatásai lehetnek a legkárosabbak. Az emberiségnek háborút kellett vívnia a Covid-19 ellen, de az éghajlatváltozás súlyosabb fenyegetésével nézünk szembe. E fenyegetés túléléséhez a nemzetek megegyezésére van szükség, valamint erős nemzeti gazdaságokra, amelyek finanszírozzák a megújuló energiára való átállást. A nemzeteken belüli és nemzetek közötti agresszió nemcsak a nemzetgazdaságokat károsítja, hanem elvonja a közvélemény figyelmét az éghajlatváltozás kezelésének szükségességéről. Ezt az agressziót fokozhatja az országok között az információáramlás korlátozása, az országokon belül pedig az internet által közvetített polarizáció. Így a földdel és fajokkal gazdálkodó helyiek intoleránssá válhatnak a természet érdekeivel szemben, ahelyett, hogy a klímaváltozás elleni közös kultúrát hoznának létre, amikor a közösségi média különböző irányba tereli a véleményeket.
Az internet olyan kormányzási lehetőségeket teremt, amelyek éppolyan mélyek, mint a kulturális integritást fenyegető veszélyek. Ahogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét a konszenzusos megegyezés vezérli, úgy a helyi kormányzás alapja a sokféle érdek konszenzusa. Az internet lehetővé teszi a globális (globális és helyi) kormányzást, például a helyi ismereteket és a globális szintű monitorozást (mint ebben a hálózatban). A konszenzusos döntéseket hozó szinteken megnövekedett szervezettség időt adhat az emberiségnek annak belátásra, hogy hogyan működhet a legjobban az egy- vagy többpárti kormányzás nemzeti és szövetségi szinten.