Irányítás a természetes erőforrásokhoz

Az inuit hagyományos ismeretek segítették a Franklin féle balsorsú sarkvidéki expedíció rejtélyének megoldását is. © WikiCommons

A kormányzás azt vonja magába, hogy az emberi társadalom hogyan kezeli ügyeit. Nem pusztán felülről-lefelé irányuló kormányzásról van szó. A diktatúrák kivételével a kormányzás a nép hozzájárulását igényli, melyet megfelelő tudományos és/vagy tapasztalaton alapuló ismeretekkel kell ellátni. A "hagyományos ismeretek" azon elhúzódó megfigyelések révén alakulnak ki, hogy a természet hogyan kerül kormányzati gyakorlattá átalakításra olyan emberek közreműködésével, akik évszázadok óta helyi motivációk miatt kezelnek adott területeket. Ez a holisztikus ismeret nehezen replikálható, és ezért értékes forrást képvisel. A "modern tudomány", mely a különböző területek megfigyeléseit hasonlítja össze, és kísérleteket is tesz, gyorsan tud bizonyítékokat szerezni, melyek fontosak a változás idején. Az alkalmazkodó kezelés segítheti a tájékozott döntések kialakítását annak érdekében, hogy strukturált módon tanuljunk abból, mi az, ami működik és mi az, ami nem.

A tengeri madarak a szennyezettség, éghajlatváltozás, túlhalászás és járulékos elfogások révén váltak veszélyeztetett fajokká. © Marina Rosales Benites de Franco

IUCN egy globálisan elfogadott folyamattal rendelkezik a fajok állapotának meghatározását érintően, mely a populációs méreteken és azok hanyatlásának arányán alapul. Ha nincsenek következetes hanyatlási bizonyítékok, melyek jó adatokon alapulnának, akkor az adott fajt a "nem fenyegetett" fajok közé sorolják, míg azon fajokat, melyeknek érett populációja gyorsan megfeleződik átlagos élettartamukhoz képest (jellemzően két évtizeden belül a madarak esetén), a "veszélyeztetett" kategóriába sorolják. Ha találnak módszereket, melyekkel visszafordíthatók a hanyatlás okai, akkor az összes populáció, de főleg a legnagyobb fajok, gyorsan ismét megkétszereződhetnek és még tovább nőhetnek. A hatóságok két módszert találtak a fajpopulációk hanyatlásnak megfordítására: a büntetéseket és jutalmakat.

Védelem és büntetés

Korai DNA kriminalisztikahoz szükség volt vérre, de ma kevés minta is elég © Anatrack Ltd

IUCN védett területi kategóriákkal is rendelkezik, mely olyan területeket is magába von, ahol a legtöbb emberi tevékenység megengedett, valamint olyan területeket is, ahol a hozzáférésük korlátozott. A fajok védelme erősségben is változik, egészen onnantól, hogy csak párzási időszakban védik a fajokat, és egészen addig, mikor kivétel nélkül tiltják megölésüket; az "állati jogok" még arra is törekednek, hogy bármely állat tartását betiltsák. A védelmi törvények akkor sikeresek, ha népi támogatással rendelkeznek, és a bűncselekmények könnyedén kimutathatók, például DNS törvényszéki elemzésekkel. A védelem azonban kevésbé hatékony, ha a fajok jelentős károkat okoznak a helyi közösségeknek, különösen, ha a szabálysértések könnyedén elrejthetők. A drákói korlátozások és büntetések, melyek nem rettentik el megfelelően az elkövetőek, ha a lelepleződés kockázata alacsony, elidegeníthetik a helyi közösségeket.

Jutalmak és helyreállítás

Vad Növény Tanusítvány, amit a FairWild kezdeményezés ad ki © Traditional Medicinals Inc

Ahol az állatok problémákat okoznak, némi kezelés engedélyezése megnyerheti a helyi emberek támogatását. Az ökoszisztémák fenntartása és helyreállítása több helyi erőfeszítést igényel, hosszabb periódus során. A törvények nem kényszeríthetik a szükséges erőfeszítéseket, és a kezelési korlátozások elrettenthetik ezt az erőfeszítést. Azonban, ha a vad fajoknak van valamilyen értéke, és fenntarthatóan felhasználhatók annak érdekében, hogy "megfeleljenek a jelenlegi és jövőbeli generációk igényeinek és törekvéseinek", akkor a közösségek továbbra is megőrizhetik őket, hacsak a körülhatárolás és mezőgazdaság nem fizeti jobban őket. A nagyon problematikus fajok megőrzésére, a jutalmak jobban működnek, mint a kényszer. A hús megszerzése és az értékes vadászati jogok értékesítése erősebb jutalom lehet, ahogy a vadvilág megtekintése is, ahol a turizmus helyi értékeket nyújthat anélkül, hogy károsítanánk az ökoszisztémákat. A megőrzés más jutalmai közé tartozik például az intézőség állami fizetése, vagy a legjobb gyakorlatokért járó díjak odaítélése is. Továbbá, szintén megfelelő a tanúsítványokkal rendelkező természetes készítmények használata, megmutatva használatuk fenntarthatóságát. A legújabb jelentős nemzetközi természetvédelemről szóló egyetértés, "Convention on Biological Diversity" (Biológiai sokféleségről szóló egyezmény), ötször többet említi a fenntartható használatot, mint a védelmet.

Adaptív irányítás

A helyes kormányzásnak a körülmények változásaihoz, illetve a bizonyítékokhoz kell igazodnia. Például, egy olyan faj, melyet fenntarthatóan bőségesen lehet használni, lehet, hogy ritkává és védelmet igénylővé válhat, ám csak addig, míg bősége újból helyreállításra nem kerül, így a fenntartható használatból származó előnyökhöz való visszatérés az ökoszisztéma ismételt megőrzését motiválhatja. Máshol az emberek ellenezhetik a megújított használatot, ha a faj a védelem vagy turizmus ikonjává vált, vagy hazai tenyésztés révén támasztottak keresletet iránta. Korlátozások és részletes megfigyelés iránti igények merülhetnek fel ott, ahol a helyi emberek nem élhetnek segítséggel. Mindazonáltal, mindazok, akik az élőhelyük földjét gondosan ápolják és kezelik, jellemzően több gyakorlati képességgel rendelkeznek "természetük" megőrzésére, és ha gondosan vezérlik őket, akkor jobban cselekedhetnek, mint azok, akik más emberek vadvilágát kívánják megvédeni. A jó kormányzás olyan törvények meghozatalát vonja magába, melyek a legjobb gyakorlatok révén segítik elő a megőrzést, és lehetővé teszik a helyi emberek számára, hogy ismét fenntartható előnyöket szerezhessenek belőlük. Az Európai Tanács olyan okleveleket fogadott el, melyek ezen alapelveket tükrözik; "Convention on Conservation of Migratory Specie" (Vándorló fajok védelméről szóló egyezmény) például azért került kialakításra, hogy a Raptors MoU programjukban alkalmazzák.